Gyilkos vágyak

2013. február 18., hétfő


Hoztam egy kis szösszenetet az új fejezet előtt :)

Carina William szobájába settenkedett, egy tőrrel a kezében. Halkan benyitott hozzá, és lábujjhegyen elindult az ágya felé. A Hold fénye megvilágította a férfi arcát, aki olyan békésnek és ártatlannak tűnt… Egy pillanatra elbizonytalanodott, de nem hátrált meg tervétől.
- Viszlát… - suttogta, és érezte, hogy legördül egy könnycsepp a szeméből. Erősen megmarkolta a tőrt, ami megremegett a kezében, majd lehunyta a szemét, és lesújtott…
Ám a következő pillanatban William megfogta a csuklóját, és kicsavarta a fegyvert a kezéből. Még levegőt venni sem maradt ideje, a férfi megragadta a vállánál fogva, és teljes erőből a falhoz vágta. Carina nagyot nyekkent, de ezen kívül egy hang se jött ki a torkából, annyira megdöbbent.
- Nem hittem volna, hogy ön annyira gyűlöl, hogy képes elmenni idáig. Most nagyot csalódtam Úrnőmben. - William higgadtan mondta, de érezni lehetett a szomorúságot a hangjában. Carina azt kívánta, bár inkább ordibálna vele. Ez túlságosan fájt neki. Rádöbbent a tettére, és olyan szörnyű lelkiismeret-furdalás tört rá, hogy elsírta magát.
- Nyugodjon meg Úrnőm.
- Meg… meg akartalak ölni. Még ezek után is az Úrnődnek nevezel?!
- Tudom jól, hogy nem gondolta komolyan. Ön nem gyilkos.
- Meg… megtettem volna…
- Valóban ennyire gyűlöl? - kérdezte William.
- Gyűlöllek! - zokogta Carina, amire William a két kezébe fogta könnyáztatta arcát.
- Nézzen rám, és mondja a szemembe!
Carina belenézett a férfi szokatlanul csillogó, nagy, fekete szemébe, amiben mintha könny ült volna. Ez annyira megrendítette, hogy elakadt a lélegzete. Nem bírt kinyögni egy szót sem, csak bámult rá, miközben megállíthatatlanul peregtek a könnyei.
- Halljam! - szorította meg a férfi a vállát.
- Gyű… gyűlöllek - suttogta Carina, és elnézett.
- A szemembe! Nézzen a szemembe! - fogta meg William a lány állát. Kijött a béketűréséből.
- Elég! Elég volt! Miért kínzol?! Miért tűrsz így mindent?! A halálodat akarom, és te ezt szó nélkül hagyod?!
- Elégtételt szeretne? Azt akarja, hogy megbüntessem?! Ó, nem, nem, drága kisasszony. Még a végén kirúgnak, és önnek az a legnagyobb büntetés, ha szolgálom.
- Takarodj! Nem akarlak látni. Soha többé! - Carina görcsösen belekapaszkodott komornyikja ingébe.
- Ha volna szíves elengedni… - Megpróbálta lefejteni magáról úrnője kezeit, de Carina annál erősebben csimpaszkodott belé. - Elég! - mordult fel William, és nekiszegezte a lányt a falnak a testével. - Kérem, fejezze ezt be, és mondja meg, mit akar tulajdonképpen?!
- Csókolj… csókolj meg. - Ahogy ezt kimondta Carina, fölpattantak a szemei, és Williammel találta szembe magát.
- Jó reggelt, Úrnőm.
Carina fülig elvörösödött, és a másik oldalára fordult, hogy komornyikja ne lássa arca pirosságát.

17 megjegyzés:

Katalin írta...

Carina nagyon össze lehet zavarodva!

Unknown írta...

Nem kicsit :D

Katalin írta...

Szia!:) Ez már a végleges változata a regényednek? Tudom te írod a történetet, de azért kérdeznék valamit. Nem lehetne a történetet előrébb tenni az időben? Mondjuk 1870-re? Mert az már a 19.-ik század vége felé jár, de még zártabb világ egy komornyik, és egy egy nemeskisasszony között!

Unknown írta...

Katalin: Hali :) Nem, ez nem a végleges változata, ezek kis szösszenetek az egészből. Nem tudom, megfontolom, bár most nézem a Downton Abbey-t, ami 1912-ben játszódik, és még akkor is elég rendesen részesei voltak a szolgálók a nemesek életének.

Katalin írta...

Nem vagyok benne biztos, hogy szerelmi történetet akarsz írni, de ha igen akkor még ha 1912- ben sem fogadták volna el igazán egy úrilány, meg egy komornyik romantikus érzéseit azért talán picivel kisebb botrány lett volna! Bár szerintem Villiam nem "közönséges" komornyik! Inkább egy jobb napokat látott úrnak tűnik!:) Downton Abbeyben meg azért nagyon is megvan a távolság úr, és szolga között.

Unknown írta...

Ha szerelmi történet lenne, miért kéne áttennem még korábbi időpontra? Ha 1912-ben sem fogadták el a komornyik és Úrnője közötti kapcsolatot, akkor az 1870-es években még úgysem. Amúgy ez nem ilyen egyszerű, de nem spoilerezek :$ A DA-ben szolga és úr között megvan a távolság? Én pont most néztem azt a részt, ahol Thomas bepróbálkozik az egyik feljebbvalójánál... Pedig ő csak egy egyszerű inas, még csak nem is komornyik.

Katalin írta...

Azért mert azért az 1870-es években egy ilyen kapcsolathoz főleg egy nőnek azért nagy bátorság kellett Na jó maradjon a 19.-ik század akármelyik fele. végül is te írod!:D

Unknown írta...

Még meglátom ;-) Amúgy már körvonalazódott az egész a fejemben, de hagyom a szereplőimet, hogy ők alakítsák a történetet, így még számomra is tartogatnak meglepetéseket :)

Katalin írta...

Szia!:) DA-ben arra a jelenetre gondol amikor a herceg lapára tette Thomast, és közölte vele, hogy hol a helye? A történetedre vissza térve, csak egy ici-pici infót nem adnál már Villiemről?:D

Unknown írta...

Hali :) Én most nézem csak az első évad 4. részét, így nem tudom... Arra gondoltam, amikor megfogja Thomas a török fickó arcát.
Ici-pici infó? Hm,... Szereti az állatokat, különösen a macskákat :D Gondolom, most nem ez érdekelt, de nem akarok spoilerezni :$

Katalin írta...

Ez a jelenet, a DA első részében van! A Williemmel kapcsolatos kérésem arról szólt hogy történetben szórj el róla néhány infó morzsát, még ha homályosat is!:) Bár ha jól sejtem,egy-két rejtett utalás van róla, vagy tévedek? Egyébként az itt elszórt William infótól majdnem lefejeltem a számítógépasztalt!:D

Unknown írta...

Igen, el fogok szórni még, meg már elszórtam pár nagyon apró kis morzsát ;-)

Névtelen írta...

>< William szerintem nagyon hasonlít Sebastian Michaelis-re. ( Kuroshitsuji) . Most olvastam el az eddigi fejezeteket . Szerintem úgy jô ahogy van. Csak így tovább . Ami a ruhát illeti szerintem senki se azt nézi. A gazda-szolga kapcsolatok meg mindig tabunak számítottak .

Unknown írta...

Van benne valami :D Nagyon szeretem a Kuroshitsuji-t, de már elég rég láttam. Nem róla mintáztam a karakterét amúgy, de azért van némi hasonlóság, valóban :) De William persze nem démon :D

Névtelen írta...

Jajjjj ez a kis nyafka! :D Komolyan azt hittem, hogy az én Anasztaszijám veszélyes Nyikolajra nézve, de ááá! :D Mauni nagyon tud! :D Egyébként valahol azt írtad, hogy ,,Űrnő" :D Végre lebuktattad a kis nyafkát, bár mindig tudtam, hogy földönkívüli xD

Unknown írta...

Köszi, hogy szóltál, átjavítom :D Igen, a "kis nyafka" eléggé idegesítő, nem tudja, mit akar... Anasztázia Rezára nézve ártatlan kis bárányka XD Neki van nehéz dolga? Bírja ki egy hétig Carinával 3:)

Sachia írta...

"Ez annyira megrendítette, hogy elakadt a lélegzete." Ez enyhén animés volt, simán alá lehet képzelni azt a fura zenét, miközben a főhősnőnek - természetesen jó hangosan - elakad a lélegzete. :D
Na, a vége ütött. :D

Megjegyzés küldése

Blog contents © Igenis, Úrnőm! 2010. Blogger Theme by Nymphont.