9. szössz eleje :)

2013. március 20., szerda

Igen, máris hoztam egy kis előzetest :) Remélem, tetszeni fog :) Várom a véleményeiteket!


Carina kis idő múlva felébredt, és hirtelen azt se tudta, mi történt vele és hol van. De amikor rájött arra, hogy William megtalálta, és ő épp a térdén fekszik, megnyugodott. Még akkor sem örült ennyire komornyikjának, amikor megmentette Dominic úrfitól.
- Felébredt, Úrnőm? - kérdezte a férfi lágy hangon, szinte suttogva.
- Ki mondta, hogy abbahagyhatod a simogatást? - kérdezte Carina álmatagon, nem tért még egészen magához.
- Egészen addig simogattam a haját, amíg el nem nyomta az álom. Utána nem mertem önhöz érni, mert attól tartottam, hogy felébresztem.
- Azért jöttél, hogy hazavigyél, igaz? - ült fel Carina pokrócostul a padon.
- Az édesapja nagyon aggódik önért.
- Hahh…! Még hogy aggódik. Örül, hogy elszöktem!
- Ne mondjon ilyet! Rossz hallani. Bármit is gondol, az édesapja szereti önt.
- Nem! Nem szeret! És ne kényszeríts arra, hogy hazamenjek, mert beleugrom a Temzébe! Mondd meg édesapámnak, hogy nem találtál meg!
- És mi lesz önnel?
- Kölcsönözz nekem egy kis pénzt a papától, én majd elleszek… Kiveszek egy szobát, és eléldegélek egyedül.
- Ön most arra kér, hogy lopjam meg az édesapját, és adjam a pénzt kegyednek, hogy hátralevő életében száműzöttként éljen?
- Igen! Pontosan erre! - felelte dacosan.
- Ezt biztos, hogy jól átgondolta? Noha én csak egy egyszerű komornyik vagyok, és nincs beleszólásom Úrnőm dolgaiba, de engedje meg, hogy elmondjam a véleményemet.
- Nem érdekel a véleményed! Ha hazaviszel, vagy megmondod a papának, hogy hol vagyok, azt fogom hazudni neki, hogy te szöktettél el engem!
- Hát ennyire nem akar hazamenni…? - kérdezte a férfi szomorúan, minden vád nélkül.
- Nekem nincs otthonom. Az embernek az az otthona, ahol szeretik őt… - csuklott el a hangja. Elfordult, hogy William ne lássa a könnyeit.
- Én nem utálom Úrnőmet - vonta magához a férfi a pokrócba bugyolált lányt, és átfonta erős karjával.
- Hazudsz - zokogott.
- Mivel bizonyítsam, hogy elhiggye: igazat mondok?
- Maradj velem - fúrta bele a fejét Carina komornyikja mellébe.
- Ha ez a kívánsága, Úrnőm - simított végig gyengéden a lány haján. - Ön mellett maradok és védelmezem. Komornyikja és testőre leszek mindaddig, amíg igényt tart a szolgálataimra.
- Köszönöm - suttogta Carina. William meghökkent. Még soha, semmit nem köszönt meg neki úrnője.
- Ezen nincs mit köszönni. Ez csak természetes.
- Miért? - kérdezte a lány halkan.
- Mit miért?
- Miért maradsz velem? - nézett fel Williamre könnyes szemmel.
- Nem hagyhatom, hogy egyedül csatangoljon. Nem venném a lelkemre, ha bármi történne önnel.
Carina elnézett, és lesütötte a szemét.
- Történt valami. Igaz? - kérdezte aggódva.
- Nem…
- Bántotta valaki? Megsérült?
- Nem!
- Hát mitől ilyen zaklatott? - fogta meg Carina állát, és felbiccentette a fejét, hogy ránézzen. A szemébe újból könnyek gyűltek, és egész testében megremegett a szörnyű emléktől.
- El... Elmentem egy bordélyházba - nyögte ki végül, és megint elsírta magát. Karjával átfonta William nyakát, és az arcához préselte az arcát.
- Hogyan…? - döbbent meg a férfi.
- Azt-azt hittem, fogadó, de kiderült, hogy mégsem… A madam megfogta a mellemet, és…és azt mondta, lapos vagyok, és az egyik férfi…  - Összefüggéstelenül beszélt, annyira magán kívül volt.
- Mit csinált?
- Nekem dörgölőzött, és a falhoz szorított…
Williamnek megcsikordult a foga.
- De szerencsére jött a madam, és leszedte rólam. Azt hitte… azt hitte, hogy én azért mentem oda, mert a lányokat szeretem…
- Ugye nem maradt ott tovább?!
- El… elrohantam.
- Jól tette.
- Én... - kezdett bele a mondatba Carina, de inkább elhallgatott.
- Igen?
- Én csak… Örülök, hogy rám találtál.
- Reméltem, hogy így lesz. Nagyon sajnálom, ami önnel történt, és ha bármiben tudok segíteni, állok rendelkezésére.
- Én csak szeretnék egy nyugodt helyet, ahol pihenhetek…
- Itt van a közelben egy fogadó. Jöjjön - tolta el magától a lányt, majd finom mozdulattal hozzáért az arcához, és letörölte úrnője könnyeit. Carina elpirult, és hogy zavarát leplezze, elfordult. Gyűlölte magát, hogy a férfi ilyen hatást vált ki belőle, ugyanakkor izgalmasnak találta a helyzetet, és újból át akarta élni a pillanatot.
Miután kivettek két szobát a fogadóban, Carina forrófürdőt vett. Annyira kimerült, hogy elszenderedett a kellemes hőmérsékletű vízben. Kopogtatás hangja riasztotta fel.
- Úrnőm, minden rendben?
- Igen, csak elaludtam.
Carina megborzongott, mert a víz teljesen kihűlt. Megtörölte magát, és vacogva beleburkolózott a puha köntösébe.
- Küldessek fel szobalányt, hogy segítsen önnek?
Carina majdnem rávágta, hogy „igen”, de meggondolta magát. Kezdett elege lenni abból, hogy mindenki kiszolgálja őt, és nem hagyják érvényesülni. Ő egyedül is tud öltözködni, előző nap kifejezetten ügyesen ment neki. Leszedte a szárítókötélről a ruháit, és rekordidő alatt beléjük bújt. Büszke volt magára, és még a harisnyáját se szakította el.
Komornyikja kint várta az ajtó előtt.
- Milyen finom illata van Úrnőmnek! - jegyezte meg, amire Carina arcán piros folt jelent meg.
- Tudom - mosolyodott el alattomosan, azzal befújta a férfit a parfümmel. - Érezd magad megtisztelve, egész nap az én illatom lesz rajtad!
William köhécselt a tömény, édeskés illattól, amire Carina kárörvendően felnevetett.
- Ez… khm… Igazán megtisztelő.
- Az is! Ezt a parfümöt papa Indiából hozatta!
- India varázslatos hely. Parancsol valamit, Úrnőm?
- Egy zöld tea és gyömbéres szelet jól esne.
- Máris intézkedek ez ügyben, Úrnőm - hajolt meg a férfi, és elment.
Carina elégedetten elmosolyodott, és belépett a szobába. Egy zöld pokróccal leterített ágy, ruhásszekrény és vitrin volt az össze-berendezés. Nem valami puccos hely - fintorodott el, és leporolta az ágyat, mielőtt lefeküdt. Az oldalára fordult, és pár percre rá elnyomta az álom. 

7 megjegyzés:

Katalin írta...

Szia!:)Ugye ezt a történetet még jobban kidolgozod? Mert az kicsit zavaró, hogy szinte két szereplős a történet. Ja változatlanul az a érzésem, hogy Williem valamikor az úri osztályhoz tartozott.

Dóri írta...

Nekem meg kifejezetten tetszik, hogy nincsenek ebben a történetben fölösleges rizsák, sok esetben épp azt szoktam elunni. hanem megvan a két főszereplő, akikről szeretek olvasni, akik érdekelnek, és nem kell a fejezetekben nagyítóval keresgélnem a sok egyéb mellett, mikor lépnek végre színre, hanem minden szösszenet róluk szól, és lényegre törő :) ilyen történetekre is szükség van szerintem. de ezt nyilván te döntöd el és alakítod ki, elvégre te írod :) mindenesetre kíváncsivá tettél, várom a folytatást!

Arlene C. Dall írta...

Sziasztok!

Köszönöm mindkettőtöknek a véleményt. Erre csak azt tudom mondani, kinek mi tetszik. Ahogy Dóri, én is jobban szeretem olvasni és írni is az olyan történeteket, amik kevés szereplősek, a fentebb említett okok miatt. Egy másik regényemben meg épp, hogy túl sok szál van, amik ki tudja, mikor érnek össze :D De ez, a másikkal ellentétben egy könnyű kis olvasmány, amin nem kell sokat agyalni. Persze, majd lesznek még szereplők, de rajtuk van a fő hangsúly :)

Katalin írta...

Szia!:)Én például nagyon kíváncsi lennék mit érez most Carina apja? Csak a botránytól fél, vagy aggódik a lányáért? Milyen ember Carina mostohaanya, és miért ilyen hideg a kapcsolat köztük? Erről csak Carina tehet?

Arlene C. Dall írta...

Ez majd ki fog derülni ;-)

Marianna von Birken írta...

Kis bolondos Carina, nagyon szeretem az elejétől fogva - de ezt tudod. :)

Szerintem pont jó ez így, ahogy van. Nekem sem hiányzik a sok szereplő.

Arlene C. Dall írta...

Szia! :)
Igen, tudom, hogy mennyire kedveled, és ennek nagyon nagyon örülök! :))

Megjegyzés küldése

Blog contents © Igenis, Úrnőm! 2010. Blogger Theme by Nymphont.