Rekkenő hőség honolt már napok óta Angliában. Carina Gray és a családja visszasírta a ködös, esős időt. Ez a trópusi meleg mindannyiukat megviselte, nem ehhez voltak szokva.

Samuel Gray, Carina édesapja úgy határozott, hogy elviszi a családját és a személyzet egy részét fürödni egy közeli tóhoz. Carina húzta a száját amiatt, hogy nem London legnevesebb fürdőjébe mennek. Édesapja azzal érvelt, hogy ilyenkor a fürdőkben olyan sok az ember, hogy nem lehet elférni tőlük.

A kristálytiszta tavat fák vették körbe, amik beárnyékolták a vizét. A levegő a természet közelsége miatt jóval hűvösebb volt, mint a városban, és a szél is fölkerekedett. Carina édesapja a komornákon kívül Williamet, a komornyikot is magukkal vitte, hiába tiltakozott lánya hevesen. Egyszerűen gyűlölte őt, pedig a férfi csak a munkáját végezte. De Carinát bosszantotta, hogy William mindig olyan higgadt, és nem lehet semmivel sem kihozni a sodrából. Megpróbálta, de még azzal sem tudta, hogy forró teát itatott meg vele, és hozzávágta a gőzölgő levest.

Miután mindenki átöltözött fürdőruhába - ez Carinánál egy rózsaszín, fodros szoknyácskát és felsőt jelentett, belemártóztak a vízbe, William kivételével. Ő inkább kiült a partra, és olvasott. A meleg ellenére sem öltözött át, a szokásos, fekete öltönyét viselte.

Carina gonoszul elvigyorodott, majd a férfire sandított, és nagyot csobbant a vízbe, ami teljesen eláztatta William könyvét és ruházatát.

- Ó, bocsánat, nem vettelek észre - szólalt meg a lány ártatlanul, csilingelő hangon.

- Igazán ne zavartassa magát olyan jelentéktelen dolgok miatt, mint egy apokrif irat - felelte a férfi hűvösen, és összecsukta az ázott könyvet.

- Fogalmam sincs, mi az. Nem mintha érdekelne - fűzte hozzá, olyan halkan, hogy William ne hallja, ennek ellenére az volt az érzése, hogy meghallotta.

Odaúszott Carina mellé az édesapja, aki így szólt a komornyikhoz:

- Hát ezért hoztalak ide, hogy olvasgass?!

- Igazán sajnálom, teljes mértékben egyetértek önnel - biccentett a férfi, azzal elkezdett vetkőzni.

Carina szeme kerekre nyílt a csodálkozástól, és fülig elvörösödött, amikor a szeme elé tárult William izmos teste. Nem bírta levenni a tekintetét komornyikjáról, de még magának sem merte bevallani, hogy vonzónak találja. Tulajdonképpen mindig tetszett neki - azok a titokzatos, fekete szemei, sűrű, sötét haja és sejtelmes mosolya. Egyszerre vonzódott hozzá és irtózott tőle – vonzódott a kinézete, és irtózott a kimért viselkedése, modora miatt. Egyszerűen a hideg rázta ki a férfitól. Ugyan William igencsak jóképű volt, de ez sem enyhített Carina viszolygásán. Sőt, amiatt, mert jól néz ki, még inkább gyűlölte.

William elbűvölően rámosolygott a lányra, mint aki tudja jól, hogy őt bámulta, majd fejest ugrott a vízbe. Carina rezzenéstelen arccal nézte őt, amíg a férfi el nem tűnt a szeme elől. Összevissza kapkodta a fejét, hova tűnhetett, amikor valaki megérintette a vállát. Összerezzent ijedtében, és egy aprót sikkantott.

- William! - ismert rá a komornyikjára. Míg neki a válláig, a férfinak a melléig ért a víz. A lány tekintete rásiklott a férfi izmos, fekete pihékkel borított felsőtestére, és halványan elmosolyodott.

- Mély elnézését kérem, amiért megijesztettem Úrnőmet. Csupán szeretnék érdeklődni, hogy mit tehetnék önért.

- Merülj a víz alá, és számolj el ezerig - vigyorodott el gonoszul Carina.

- Attól tartok, azt nem élném túl, és az elhalálozás nem szerepel a munkaköri leírásomban - közölte William udvariasan.

- A munkaköri leírást lehet módosítani is.

- Minden bizonnyal. Mindazonáltal nem áll szándékomban idő előtt meghalni, még az Úrnőm kedvéért sem. Kérem, bocsásson meg nekem - hajolt meg. - Esetleg hozhatok némi frissítőt?

- Ha megmérgezted arzénnal, nyugodtan. De te leszel az előkóstolóm.

- Igazán csalódott vagyok, amiért ön azt hiszi, hogy képes lennék akár a haja szálát is meggörbíteni.

Carina válaszra nyitott a száját, valami jó csípőset akart visszaválaszolni, de jött egy hullám, és beterítette. A víz lement a torkán, amitől hevesen köhécselt és prüszkölt. Samuel Gray aggódva odaúszott hozzájuk, és így szólt a lányához:

- Jól vagy?

- I-igen - nyögte ki a lány sápadt arccal. - A hajam! Vizes lett a hajam! - méltatlankodott, és felmutatta ázott, hosszú, barna tincseit.

- Egy tóban ez nem meglepő.

- Az én gyönyörű hajam! - hajtogatta egyre.

- William, megtanítanád a lányomat úszni? Attól tartok, nem tud - fordult a férfi a komornyik felé.

- Természetesen - biccentett.

- Nincs rá szükségem, tudok úszni - jelentette ki Carina, és elkezdett összevissza kapálózni, aminek az lett az eredménye, hogy még több vizet nyelt le. El is süllyedt volna, ha William el nem kapja a derekánál fogva.

- Hozzám ne… - kezdett bele, majd megköszörülte a torkát, mert észbekapott, hisz édesapja is figyelte őket.

- A kisasszonyért bármit - mosolygott rá.

- Úgy vélem, szükséged lesz William segítségére.

- Igenis, Uram.

- Jó gyakorlást! - köszönt el Samuel Gray, és elúszott mellőlük.

- Én akkor is tudok úszni! - húzta fel Carina gőgösen az orrát.

- Sohasem árt felfrissíteni az emlékezetet - felelte William, azzal megfogta a lányt a hasánál és a vállánál fogva, és elfektette a vízen.

- Azonnal vedd le rólam a kezedet! - tiltakozott felháborodottan, és jól combon rúgta komornyikját, aki azonnal elengedte.

- Roppantul sajnálom, de nem tudom anélkül megtanítani, hogy hozzáérnék önhöz.

- Muszáj? - nyögött fel a lány kelletlenül.

- Másképp nem megy. Kérem, engedje át magát nekem - fogta meg William ismét Carinát, aki ezúttal hagyta magát.

- É-és most? - kérdezte, kissé zavartan. Elpirult a férfi érintésétől, ezért örült, hogy az arcába hull a haja.

- Zárja össze az ujjait, majd kezdjen el körkörös mozdulatokat tenni a kezével és a lábával- adta ki az utasítást.

Carina mindent csinált, csak azt nem, amire William kérte őt, sőt, meg is rúgta véletlenül.

- Ez így nem lesz jó. Megmutatom - szólt, azzal megmutatta a lánynak, hogy kell. Carinának második próbálkozásra jobban ment a dolog.

- Óh, sajnálom - szólalt meg, miután ismét combon rúgta a férfit.

- Ne is törődjön velem - legyintett.

Carina valóban nem törődött, és amikor már ötödjére rúgta meg Williamet, csak ennyit kérdezett ártatlanul:

- Már megint eltaláltalak?

- Igazán semmiség - felelte, noha a combja tele volt kék-zöld foltokkal. - Ön nagyon ügyesen halad, kivételes tehetség. Próbálja meg, hátha fog menni egyedül is.

Carina elrugaszkodott a talajtól, és kissé bizonytalanul úszni kezdett. De alig úszott le tíz métert, amikor valami hideg és sima hozzáért a lábához. Felsikoltott ijedtében, amire William máris ott termett.

- Ááá, valami hozzáért a lábamhoz! Vigyél ki innen, vigyél ki innen! - csimpaszkodott a férfi nyakába, aki a karjába vette a lányt azon nyomban, és vinni kezdte a part felé.

- Gyorsabban, gyorsabban! - sürgette a lány kétségbeesetten, amire William elkezdett futni.

Azonban megbotlott, és kiejtette a kezéből Carinát, aki nagy csobbanással beleesett a vízbe.

- Milyen figyelmetlen vagyok - szólalt meg a férfi színpadiasan, és félresimított egy ében tincset a homlokáról. - Esedezem bocsánatáért - mondta alázatosan, és fölvette Carinát.

- Mit képzelsz magadról, hogy csak úgy leejtesz?! Hogy tehetted? És ha belefulladok a vízbe?! - méltatlankodott, és összevissza ütlegelte, karmolta William mellét, aki ezt egy szó nélkül tűrte.

- Hogyan tehetném jóvá a tettemet, amire tudom, nincs bocsánat? - kérdezte, miután letette Carinát a földre a parton.

- Ezt még meg fogod keserülni… Nem fogod megúszni szárazon… - morogta Carina sötéten. Már volt is egy terve.  

Következő fejezet

1. Reggeli tea

Carina Monica Gray a hatalmas baldachinos ágyában ült, és csokoládétallérokat eszegetett. Ugyan már két órája fölkelt, de még mindig lustálkodott. Komornái felöltöztették, és sötétbarna haját szépen kifésülték. Világoskék, finom anyagból készült, szűk ruhát viselt, ami ráfeszült törékeny testére.

Komornyikja, William épp akkor hozta meg a lánynak a szokásos, reggeli teáját.

- Köszönöm. Most távozhatsz - szólalt meg hűvösen Carina, rá se nézve a férfira, majd óvatosan belekortyolt a teába.

- Igenis, kisasszony - hajolt meg udvariasan a férfi, és már a kilincsen volt a keze, amikor a lány szigorúan rászólt:

- Hány cukrot tettél bele?!

William keze megállt a mozdulatban, és a lány felé fordult. Arca nyugodt volt és rezzenéstelen, úgy állt ott, akár egy szobor. A szokásos, sötét színű öltönyét viselte, és fekete, egyenes szálú haját, mint mindig, hátrafésülte. A férfin minden fekete volt a sápadt arcbőrét leszámítva, még a szeme is. Már egy hónapja állt a Gray család szolgálatában, és munkáját mindig precízen, már-már művészi tökéllyel végezte. Soha nem volt egy rossz szava, betartotta a szabályokat, és végtelenül udvariasan, alázatosan viselkedett. Carina azonban ösztönösen gyűlölte őt az első pillanattól kezdve. Lépten-nyomon keresztbe tett neki, állandóan becsmérelte, ostobaságok, kis, csip-csup dolgok miatt ugráltatta akár éjszaka kellős közepén. William mindezt türelmesen, sőt, mosolyogva tűrte, ami a lányt roppantul bosszantotta. Minden erejével azon volt, hogy kihozza a sodrából, mert abban reménykedett, hogy Williamnél egyszer el fog szakadni a cérna, és akkor kirúgathatja.

- Hármat, természetesen, mint mindig - felelte a komornyik alázatosan.

- Én kettővel szeretem. Vagy ennyire ostoba vagy, hogy még ezt sem tudod megjegyezni?! - förmedt rá a férfira, aki negédes mosollyal az ajkán felelt:

- Elnézését kérem, de nem hallottam tisztán.

- Akkor jól nyisd ki a füledet! Még egy ilyen, és megmondalak papának, aki elbocsát! - Carina mélykék szeme szikrákat szórt, de még ezzel sem tudta elérni a férfinál a kívánt hatást.

- Milyen kár. Igazán sajnálatos lenne, ha nem kéne önt többé szolgálnom - felelte William elragadó mosollyal. - Megyek, és csinálok újabb adag teát.

- Nem mész te sehová! Itt maradsz és megiszod! - ripakodott rá a férfira.

- De kisasszony, ez forró…

- Jól tudom, hogy forró. Ezt érdemled a hanyagságodért - villant meg gonoszul a lány szeme.

- Igenis, Úrnőm - hajolt meg William, és rezzenéstelen arccal inni kezdte a gőzölgő löttyöt.

A jelét sem mutatta a fájdalomnak, pedig a tea úgy égette a szájpadlását és a torkát, akár a folyékony tűz.

Carina árgus szemmel figyelte komornyikját, egy pillanatra sem vette le a tekintetét róla. Ám csalódnia kellett. Ajkáról fokozatosan hervadt le a kegyetlen mosoly, és vált arca egyre dühösebbé. Bosszantotta, hogy nem tud semmiféle reakciót kiváltani a férfiból.

William viszont nem volt ostoba, tudta jól, hogy mire megy ki a játék, és nem akarta megszerezni az örömöt úrnőjének azzal, hogy kikel önmagából. Három kortyra lenyelte az egészet, majd, mintha mi se történt volna, szerényen meghajolt.

Carinánál most telt be a pohár.

- Miért nem mondasz valamit? Miért tűrsz mindent mosolyogva?! Neked nincsenek is érzéseid?! - fakadt ki, és könnyes szemmel nézett komornyikjára.

- Ön az én Úrnőm, és hűségesen fogom szolgálni a halála napjáig - biccentett kedves mosollyal, majd elkomorult a tekintete, és mély hangon hozzáfűzte: - Akár tetszik, akár nem. - Ezzel ismét meghajolt, és faképnél hagyta az idegösszeomlás szélén álló lányt.

Következő fejezet